Vauquer-né penziója

I.         1.         Hol áll a ház?

2.         Mi a funkciója?

II.        1.         Kert

2.         Az épület külseje

3.         Udvar

4.         A ház felosztása

5.         Szalon

6.         Ebédlő

7.         Emeletek

– első

– második

– harmadik

– manzárd

III.                  Párizsi álmok

Párizs eldugott negyedében áll egy sárgára festett háromemeletes ház, amelyben családi penzió működik. A felirat szerint: Vauquer-ház, és alatta: Polgári penzió mindkét nem és egyebek számára.

A penzió kertjébe négyszögletes articsókaágyak, orsó formára nyesett gyümölcsfák, sóskával, salátával és petrezselyemmel körülpalántált úton lehet eljutni. A hársfák alatt zöldre festett, kerek asztal, körülötte székek. A ház falait lécrácsok borítják, s azokra szőlő fut fel.

A háromemeletes, fönt manzárdban folytatódó homlokzat terméskőből épült. Mindegyik emeleten öt-öt négyzet alakú, apró ablak, azokon meg zsalugáter. Az épület mögötti udvaron malacok, tyúkok, házinyulak élnek. Az udvar végében áll a fáskamra.

A földszint kiválóan megfelel a polgári penziók céljának: az első nagy szobáját a két utcai ablak világítja meg, üvegezett ajtó a bejárata. Ebből a szalonból nyílik az ebédlő, ezt lépcsőház választja el a konyhától.

A szalon ülőbútorain fakó és fényes csíkozású a lószőrvászon huzat. Közepén kerek asztal, Szent Anna-márványból faragott fedőlapján kopott aranycirádás, fehér porcelánkészlet díszlik. A padlózat rossz állapotú, benne mellmagasságig ér a faburkolat. A falakat negyvenéves papírkárpit borítja. A helyiség dísze a mindig tiszta kőkandalló. Párkányán művirágok díszlenek egy kék színű márvány ingaóra szomszédságában.

Ebben a szobában penzióillat terjeng: doh, a penész, az avasság érzik benne.

A szalon mellett található az ebédlő. Ezt a fával burkolt termet egykor befestették valamilyen, ma már felismerhetetlen színre, afölé rétegekben rakódott és furcsa ákombákomokat rajzolt a piszok. A falak mentén körös-körül szutykos pohárszékeken kicsorbult, fénye vesztett kancsók, kerek bádogtálak, oszlopba rakott vastag porcelántányérok láthatók. Az egyik sarokban kis szekrény áll, számozott rekeszeiben tartják a kosztosok zsírpecsétes vagy borfoltos asztalkendőit.

Középen áll a hatalmas ebédlőasztal, melyet akár húszan is körbeülhetnek. Rajta zsíros viaszosvászon asztalterítő. A székek elnyomorodottak, a bútorzat csonka, rozzant, töredezett.

A vörös kőpadozat gidres-gödrös a sok sikálástól vagy mázolástól.

Az első emeleten van a ház két legszebb szobája. A második emeleten szintén két szoba, a harmadik emelet négy szobából áll. A harmadik emelet fölötti padláson száradnak a ruhák, de két apró manzárdszoba is belefér az alapterületbe.

A legfelső ablakból látható Párizs legfényesebb városrésze, ahová a Vauquer-ház lakói vágytak vagy ahonnan menekültek, vagy kitaszítódtak.