A lelkiismeret-furdalás

I.                     A lelkiismeret-furdalás

II.        1.         Szorít

2.         Álmatlan forgolódás

3.         Rettegés

4.         Titkok

5.         Kétségek

III.                  A szabadság

A lelkiismeret-furdalás az emberre jellemző összetett lelkiállapot, amit akkor érezhetünk, ha valamilyen rossz döntést hoztunk, és emiatt gyötör a bűntudat.

Néha azt gondolom, nincs is mindenkinek lelkiismeret-furdalása, mert olyan helyzeteket élek meg, amelyeket nem kellene, ha mások döntései nem rónának rám újabb és újabb nehézségeket. De mivel nem más vagyok, hanem saját magam, így a döntéseim következményeit én viselem.

És döntöttem már rosszul én is. Szerettem volna visszapörgetni az idő kerekét, azt reméltem, hogyha reggel felébredek, akkor kiderül, meg sem történt mindaz, amire állandóan gondolok. A gyomromban kezdődik az a szorítás, ami egyre emelkedik, majd a szívemhez érve a levegőt is egyre nehezebben veszem. Pedig nem szabad, hogy meglássák mások: a barátaim, a szüleim, a tanárok… Mert akkor elszabadulna a pokol!

Mivel nincs visszaút, ezért a nappalok szorongásait az éjszakai nyughatatlanság követi. Csak forgolódom, és ha mégis az ájult fáradtság álomba lök, rémülten eszmélek: nem változott semmi, ha csak az nem, hogy kivert a hideg veríték.

Lassan már nem merek senki szemébe nézni. A máskor oly szemtelen és kihívó, kutató tekintetem egyre csak a földet nézi. Hová is bujdoshatnék?

Nincs megváltás, mert az egyik titok hozza a másikat. Ha ezt nem mondhatom, akkor arról sem tudhatok, aztán mindezek következménye a még nagyobb lelkiismeret-furdalás. De kinek is mondhatnám el, miért is döntöttem úgy, ahogy döntöttem? Ki tud segíteni? Ki tud megérteni? S vajon mi lenne a legjobb? A szüleim szavai úgy hallatszanak a fülemben, mint a nagyharang kondulása: csak bennünk bízhatsz, és csak mi segíthetünk, mert mi vagyunk a szüleid, akik nagyon szeretünk!

És ha megtudják az igazat, akkor is ezt fogják gondolni?

Már csak árnyéka vagyok önmagamnak – elmondom az anyukámnak. Huh, már ettől a döntéstől jobban érzem magam! Az életem útját magamnak kell járnom, de ki mondta, hogy mindig egyedül menjek rajta? Most biztos, hogy jó döntést hoztam. Szabad vagyok!