Érvelések
Érdekel egy kiadvány,
amelyben az érvelő fogalmazás megírásának elmélete után
90 db kidolgozott érvelő fogalmazást találsz?
.
Hamarosan megjelenik
Az érvelő fogalmazás és szöveggyűjtemény
- 90 db példafogalmazás -
című e-könyv
.
A könyvet e-könyv formájában vásárolhatod meg.
A letölthető formátum ára: 3.000 Ft
.
Mit kell tenned, hogy a tiéd legyen?
1. Töltsd ki az alábbi megrendelést!
2. Ellenőrizd az e-mail címed, mert oda küldöm el a könyv tartalmát!
3. Küldd el az e-könyv árát az alábbi címre rózsaszín utalványon: AMADITA Kft. 5601 Békéscsaba, Pf.: 377.
.
Mi fog történni ezután?
Az e-könyv árának beérkezése után 1-2 napon belül elküldöm a megadott e-mail címre Az érvelő fogalmazás és szöveggyűjtemény című e-könyvet, mely az elméleti ismeretek után 90 db kidolgozott érvelést tartalmaz.
.
.
A koldusoknak nem érdemes pénzt adni
— ellene —
.
A koldus az az ember, aki az utcán éli napjait, és az emberek adományaiból próbálja fenntartani magát. Nem minden koldus egyforma.
Sok olyan ember van ugyanis, aki becsületesen dolgozott, és rendes, családi életet élt csak az élet — mint tudjuk — nem mindig igazságos. Vannak olyan emberek, akik önhibájukon kívül kerülnek az utcára. És gondoljunk csak bele, hányan mennek vagy megyünk el mellettük nap mint nap, és eszünkbe se jut segíteni rajtuk. Mondván, hogy ennek sincs jobb dolga. Pedig ő nem olyan, mint mások. Neki tényleg szüksége lenne segítségre, és nem csak anyagira. Ő nem az átlag, ő egy kivétel. Olyan kivétel, amelyből szerintünk nem sok van. Valójában azonban nem is olyan kevesen vannak ők — sajnos.
Hiszen, gondoljunk csak bele, hány ilyen emberről hallunk naponta a tévében vagy a rádióban. Jobb esetben ugyan van hol lakniuk, de nincs miből megélniük. Rosszabb esetben viszont fedél sincs a fejük fölött. Hány koldusról hallunk, aki télen halálra fagy a hidegben. A hajléktalanszálló csak ideiglenes megoldást nyújt, és férőhelye korlátozott. Kevés ilyen szálló van, és túl sok a segítségre szoruló ember. És nem csak az állam nem segít rajtuk, hanem mi sem. Milyen jól esik ezeknek az embereknek egy mosoly vagy egy falat kenyér, vagy pár forint, amit mi tudunk nélkülözni, nekik viszont sokat jelent.
Ha valakin tényleg tudunk segíteni, nemcsak neki, hanem magunknak is örömet szerzünk. Mert jobb adni, mint kapni.
Nem örülök annak, ha koldus kerül az utamba, de én általában teszek valamit a kezébe vagy a kalapjába.
Azt is meg kellene kérdezni, kinek a dolga lenne a koldusokról való gondoskodás? Szerintem egy államnak a szégyene, ha polgárai koldulásból kénytelenek megélni. Hol van az a bizonyos, sokat emlegetett szociális háló? Kellene, hogy jusson az állami bevételekből azoknak az embereknek, akiknek hiányzik a keze vagy a lába. Egyszerűen felháborító, hogy nincsen egy olyan befogadóotthon, ahol helyet kaphatnának, ha már nincs családjuk.
A koldulás szerintem nagyon is megalázó dolog, egyszerűen a végső elkeseredettség állapota kergethet ki valakit az utcára. Gondoljunk csak bele, mit tennénk, ha ebbe a helyzetbe kerülnénk?
Egyszer egy kislány és az apukája állt meg nem messze a házunktól. Csodálatos énekhang zengte a legnehezebb operaáriákat. Többen is kimentünk, hogy megnézzük, vajon honnan ered ez a nagyszerű koncert. A kislány énekelt. Az édesapja vigyázott rá, és megköszönték a pénzt, és az egyik lakó behívta őket, hogy megfürödhessenek és megvacsorázzanak. Aznap este szállást is kaptak. Már a világ több országában is „felléptek” az utcakövi előadással, mert szerették volna, ha valahová felveszik a tehetséges, de nagyon fiatal leányt, hogy tanulhassa is az éneklést.
Talán ma már egy koncertterem pódiumán áll a kis koldusleány!
.
.
A koldusoknak nem érdemes pénzt adni
— mellette —
.
A koldulás egy ősi mesterség. A koldus az az ember, aki embertársainak könyöradományaiból él. Nem feltétlenül olyan ember, aki nem tudna más módon is pénzt keresni.
Ezért azt mondom, a koldusoknak nem érdemes pénzt adni.
Ha megfigyeljük, milyen koldustípusokkal találkozhatunk, akkor hamarosan beláthatjuk, mi is a helyes és bölcs eljárás, ha koldust látunk.
Idős, ápolatlan férfi ül a földön. Tényleg nincs senkije? Miért? Adjunk neki pénzt, akár nagyobb összeget is, aztán kövessük, merre veszi az irányt. Nem az élelmiszerboltba veszi az irányt, hanem a kocsmába. Aztán amíg tart a pénz, iszik. Jó helyre került tehát az adományunk.
Tetszőleges korú ember az utcán zenél, előtte kalap vagy hangszertok. Ez is a koldulás egyik módja. Ebben az esetben szinte mindenki tudja, hogy nem ez az egyetlen lehetősége az illetőnek, és általában van is hová hazamennie. Hogy adunk-e a művészet javára vagy sem, az már a mi dolgunk.
Fiatalabb nő gyermekkel a karján, mindketten meglehetősen ápolatlanul és csak egyetlen retikül van náluk. Ez nem feltétlenül anya-gyermek viszony, mert egy anya legalább guberálna egy üveget, amiben víz van, hogy inni adhasson a gyermekének, és legalább volna nála egy plédként használható ruhadarab, meg valami csereöltözék, ha hűvösre fordulna az idő, vagy apróbb ok miatt le kellene cserélni a vizes vagy beszennyeződő ruházatot. Nos, nekik egyáltalán nem érdemes pénzt adni, mert ők a koldusmaffia tagjai, vagy ha úgy szebb: áldozatai. Nem az övéké a pénz, hanem a főnöké. A sorsuk mindenképpen kegyetlen, talán ki is vannak szolgáltatva, így nem tudnak megszabadulni gazdájuktól. Ezt már bünteti a törvény is, de legtöbbször nincs bizonyíték…
Ha engem kérdeznének, én nem engedném a koldulásnak egyik formáját sem, de Magyarország szabad ország, és így az állampolgárnak joga van azt tenni, ami nem zavarja mások jogait.
Természetesen nem azt tartom előremutatónak, ha a koldusoknak pénzt adunk, hanem azt, hogy tegyük meg, amit a megfelelő helyen lévőknek meg kell tenniük: Létesítsünk olyan házakat, ahol a kétségbeesés határára került emberek szálláshoz és valamilyen tevékenységhez jutnak. Ezeket a házakat támogathatnák az államon kívül az alapítványok, adományozó cégek és magánemberek. Olyan ember nincs, aki ne lehetne valamilyen módon hasznos tagja a társadalomnak. Például egy olyan férfi, aki azt állítja magáról, hogy nincs senkije, semmilyen jövedelme, és dolgozni sincs ereje, de kint tud ülni órákon át az utcasarkon, akkor én bevinném egy ilyen házba, és naponta elszállítanám egy kórházba, ahol idős emberek magányosan fekszenek, és megkérném, hogy beszélgessen velük. Nem is tudják sokan elképzelni, hogy ez milyen sokat segítene a nővérek munkájában, akiknek gyakran azzal telik a napjuk, hogy rohangálnak a csengető betegekhez, akik igazándiból csak társaságra vágynak. Talán egyszer így is lehet…
.
Érdekel egy kiadvány,
amelyben az érvelő fogalmazás megírásának elmélete után
90 db kidolgozott érvelő fogalmazást találsz?
.
Hamarosan megjelenik
Az érvelő fogalmazás és szöveggyűjtemény
- 90 db példafogalmazás -
című e-könyv
.
A könyvet e-könyv formájában vásárolhatod meg.
A letölthető formátum ára: 3.000 Ft
.
Mit kell tenned, hogy a tiéd legyen?
1. Töltsd ki az alábbi megrendelést!
2. Ellenőrizd az e-mail címed, mert oda küldöm el a könyv tartalmát!
3. Küldd el az e-könyv árát az alábbi címre rózsaszín utalványon: AMADITA Kft. 5601 Békéscsaba, Pf.: 377.
.
Mi fog történni ezután?
Az e-könyv árának beérkezése után 1-2 napon belül elküldöm a megadott e-mail címre Az érvelő fogalmazás és szöveggyűjtemény című e-könyvet, mely az elméleti ismeretek után 90 db kidolgozott érvelést tartalmaz.
