I.         1.         Ki volt Akhilleusz?

2.         Miért készült a pajzs?

II.       1.         Ki készítette?

2.         Miből van?

3.         Milyen a felépítése?

4.         Mit ábrázol?

III.                  Mítosz és valóság

.

Akhilleusz Péleusz király és Thétisz tengeristennő fiaként született az ókori Görögországban. Történetét Homérosz eposzából, az Iliászból ismerjük. Az ókori embereszményt képviselte: szép, erős, nemeslelkű, ifjú harcos. A Tróját ostromló görög sereg tagja. Személyes sérelme miatt azonban nem akart tovább harcolni, ezért barátja indult a következő ütközetbe az ő felszerelésében.

Hektór, a trójaiak hőse megölte az Akhilleusznak vélt ellenséget, és elvette minden fegyverét. Így Akhilleusz – ha most már ment volna is – nem tudott, hiszen oda lett minden fegyvere, páncélja.

Héphaisztosz, az istenek kovácsa új pajzsot készített számára, ami a legnemesebb anyagokból készült: „nempuhuló” rézből, ónból, nagyértékű aranyból és ezüstből.

Azért, hogy kibírjon minden csapást, öt rétegből kovácsolta Héphaisztosz. Hármas karima keretezte, melyet ezüstből font szíj fűzött körbe.

Az ókori világ értékrendjét ábrázolta a belső terület: Látható volt rajta az ég, a „sosempihenő” nappal és a szép telehold a csillagokkal, a csillagképekkel. Vele ellentétes irányban a föld, és a pajzson körben, a legszélső peremen a tenger.

Az aranyból és ezüstből készült rátétek két várost ábrázoltak. Az egyikben béke volt, a másikban háború.

A béke szimbólumai: a menyegző, a táncoló alakok, a hangszerek, de ott is láthatóak voltak a vérdíj felett civakodó nyughatatlan emberek. A perpatvarban a vének tanácsa tett igazságot.

A másik városban a két sereg állt egymással szemben. Az egyik a várfalon kívül, a másik azon belül. Árész és Athéné, a két isten is látható volt, mintha csak az ő játékszereik lennének az emberek.

A pajzson helyet kapott az élet többi jelképe is. A színaranyból készült szántóföld, és a munkában fáradó embert mézédes borral telt kancsóval kínáló társa.

A következő fázis az aratás, melyben a kisgyermektől az idősig, a nőkig szinte mindenki részt vett. A tölgyfa alatt viszont látszott, hogy lakomára terítettek.

A görög táj elmaradhatatlan növénye a szőlő. A szőlőfürtöket aranyból, a szőlőkarókat ezüstből készítette a kovács. Ifjak, fiúk és lányok szüreteltek, a munka ritmusát egy legény csengőszavú lanton játszva adta meg.

Az idilli hangulatot megtörte, hogy az egyenesszarvú marhákat terelő pásztorok és kutyáik tehetetlenül nézték végig, ahogy két oroszlán elragad egy állatot.

A hegyek völgyet öleltek át a következő egységben, ahol hószínű juhok legelésztek.

A pajzson körbeérve, az utolsó képen egy tánctér volt látható, ahol jókedvűen táncoltak a nap végén az ifjak.

A kompozíció apró részekből épült fel, mégis egy egységet képezve örökítette meg mindazt, ami a görög embernek fontos volt az ókorban. Ha rekonstruálni szeretnénk ezt a harci eszközt úgy, hogy minden rajta legyen, akkor valószínűleg olyan alkotás születne, amit még a legnagyobb görög hős, a félig isten Akhilleusz sem tudna még csak megemelni sem, nemhogy védekezésül maga elé tartsa. De az istenek kovácsa számára talán nem volt lehetetlen még ennek az akadálynak a leküzdése sem.